Félelem és reszketés Rio de Janeiróban.

 Hatásvadászat. Furcsa, de életemben először volt meg egy anyagom címe még azelőtt, hogy egyáltalán képek készültek volna, sőt mielőtt odaértem volna a helyszínre. Azt sem tagadom, hogy Hunter S. Thompson regénye ihlette. Jó régen írta, de a fejemben a mai napig ott maradt. Mondhatnám azt is, hogy valami kábszeres élményekre épülve pont ezt próbáltam átélni, de ki kell ábrándítanom mindenkit, ilyesmiről szó sincs. Inkább csak arról, hogy mennyivel másabb a valóság, mint amiről próbálnak minket meggyőzni.

Talán még csak június volt (most már az évben sem vagyok biztos.. 2015… 2016…), de már hallani lehetett, hogy ez az Olimpia megint más lesz. Sokkal különlegesebb, sokkal veszélyesebb, sokkal… na itt kell abbahagyni. Miért lenne itt rosszabb? Mert pár ember olyan cikkeket ír? Valamiért az embernek olyan érzése volt, hogy az egész arról szól, ha már én nem lehetek ott, akkor más se menjen oda… Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, a valóság sokkal árnyaltabb volt. Na de lássuk miben és miért is. Értelemszerűen azzal kell kezdeni, hogy Rio egy hatalmas metropolisz, hiszen kb. 6,5 millió ember lakik itt. Ennek a jó része, kb. 2,5 millió favelákban. Igen, ez rengeteg. Értelemszerűen itt történik a legtöbb bűneset is, bár ez mondjuk egy pillanatig sem riasztott el attól, hogy az ideérkezésem pillanatában feltegyem a kérdést, hogy hogyan lehet bármelyik favelába eljutni? A válasz kicsit később, de addig is azért érdemes Rio többi részével is foglalkozni, mert az itthon olvasható cikkekhez képest egyáltalán, egy pillanatig sem éreztem magam veszélyben. A várost egyébként úgy kell elképzelni, mint egy pepitakockás kendőt. A favelák és az újabb építésű negyedek váltogatják egymást. Ebből egyből fakad, hogy nem minden kerület minősül veszélyesnek. Lényegében az összes ideérkező turista a jobb környékeken száll meg, amiket kb. úgy kell elképzelni, mint Lisszabon vagy Madrid városképét mind az épületek stílusában, az utcafronti kis üzletek, kávézók, éttermek megjelenésében. Nem tagadom, hogy volt pár pillanat, amikor nem is éreztem magam Brazíliában. A helyiek ugyanolyan kedvesek, segítőkészek mint bárhol a latin kulturális területeken, maximum arra kell felkészülni, hogy többnyire csak portugálul beszélnek. De ezen nem hiszem, hogy túlságosan meg kell lepődni, mivel 1. Brazíliában több mint 200 millióan élnek, és miért is kellene más nyelven megszólalniuk, 2. a legtöbb európai országban is mindenki csak az anyanyelvén beszél. Ezen viszont hamar túl lehet lépni, mert így is sikerül enni-inni-vásárolni. Árszínvonalban magasabb kategóriát képvisel mint amire én számítottam, de ez is csak arra vezethető vissza, hogy Magyarország nagyon olcsó, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Brazília az egyik legjobban fejlődő gazdaság a világon, így a nagyvárosaiban több pénz is “termelődik”, ami az árakat is magasabbá teszi. De elsősorban nem ezért utazunk ide, hanem hogy felfedezzük a város méltán világszerte népszerű részeit, a strandjait (Copacabana, Ipanema, stb.), a hegyeit (Corcovado, Pao de Acucar), a fantasztikus kultúráját, a szambaiskoláit, a favelákat . Na ezeket nem lehet-szabad kihagyni! Viszont ezek azok a részek, amiket a legveszélyesebbnek minősítenek mindenhol. Ennek biztos jó alapot teremt a sok gyilkosság, rablás és bűneset, ami a város területén történik. Csak mint mindig, itt sem minden fekete vagy fehér. Ha egy pár szabályt betartunk, akkor nagyon minimális az esély, hogy áldozatokká váljunk. Milyeneket? Ne hordjunk semmilyen ékszert, ne lóbáljuk a kezünkben a táskát, a fényképezőgépet, ne hagyjuk őrizetlenül a cuccainkat a strandon… De egyébként őszintén, a világ hány országában kell betartani ugyanezeket, ha szeretnénk elkerülni a “bajt”? És megér ez annyit, hogy így mondjuk elhagyhassuk az országhatárt és felfedezzük a világot? Szerintem igen, és én kb. ennyit tettem azért, hogy ezt a lenyűgöző várost megismerhessem. Pontosabban még egy valamit, bemerészkedtem egy favelába, és mint ígértem erről is egy pár szó. Favelába menni kétféleképpen lehet. Az egyik, hogy nekiindulsz egyedül, amolyan lesz, ami lesz alapon. Ha egyedül vagy, ez is simán járható út. Bátrabbnak kell lenned, és azért a portugál nyelvet is jól kell beszélned. A másik, amikor nem egyedül utazol, értelemszerűen több embernek tartozol felelősséggel a viselkedéseddel. Ilyenkor a megoldás, hogy létezik olyan, hogy kiscsoportos (3-6 fő) vezettet út, ami azt jelenti, hogy egy helyi ember végigkísér a favelán. Ez lényegében egy egész napos program, rengeteg különleges hely és ember megismerésének lehetőségével. Itt tudtam meg, hogy a helyiek mit gondoltak az Olimpiáról (csak a brazilok eredményeire figyeltek istenigazából), mit gondoltak a “Rio a világ egyik legveszélyesebb városa” kijelentésről, amivel zárnám is ezt a beszámoló-szerűséget. “Nem mondhatom azt, hogy Rio nem veszélyes, de azt sem, hogy Rio veszélyes. A hírekben szereplő gyilkosságok legnagyobb része bandaháborúk következménye. Minden favelában több banda tevékenykedik. Ők néha összecsapnak egymással, néha a rendőrökkel. Lehet, hogy aznap pont rosszkor, pont rossz helyen leszek. Itt mindenki elfogadja, hogy esetleg ez bekövetkezhet. Ettől még szeretünk itt élni. ”

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s