Pesti mesék

Emlékszem arra az estére. Augusztus végén jártunk. Akkor költöztünk ebbe az új panellakásba. Még az utcán is építkeztek, de a kulcsot már megkaptuk. Lassan sötétedett és nekem minden idegen volt. De gyerekként mindenki ugyanezt élte meg ezen a környéken. Az ágyam már ki volt csomagolva, így azon feküdtem. Behunyt szemmel próbáltam felidézni pár napos történeteket, amik abban az időben mindent jelentettek. Akkor éreztem meg azt a súlyt, ami egy pillanatra lejjebb is nyomta az ágy szélét. Édesanyám készülődött az esti mesére. Emlékszem arra a reggelre. Augusztus végén jártunk. Akkor költöztem ebbe az új városba. Még az utca is más volt, de úgy gondoltam, hogy a kulcs már a kezemben van a jövőmhöz. Lassan teltek a napok, de nekem minden ismerős volt. Megvilágosodtam. Behunytam a szemem és felidéztem azokat a történeteket, amik engem értek. Éreztem a súlyt, amivel mesélni akartam. Egy pillanatra talán sikerült is, amikor felébredtem. Csak az álom és a valóság határán egyensúlyoztam. Mint egykor, amikor édesanyám készülődött az esti mesére.
Kép1 Kép2 Kép3 Kép4 Kép5 Kép6 Kép7 Kép8 Kép9 Kép10 Kép11 Kép12 Kép13 Kép14 Kép15 Kép16 Kép17 Kép18 Kép19 Kép20 Kép21 Kép22 Kép23 Kép24 Kép25 Kép26 Kép27 Kép28 Kép29 Kép30 Kép31 Kép32

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s